Két hangládából szól a zene a Borudvarban. Piros „hangoskodik”, nem igazán van sok dolga már, a csapatok rutinosan kezelik a megszokott szabályokat, inkább az üdvözlés, a hangulat beindulásának pillanatai ezek. Jópofa, gyors interjúk: - Önök is a lecsófőzésre jöttek? – kérdezi egy asztaltársaságtól. – Mi a boglári regattára jöttünk, de a lecsót nagyon szeretjük, megragadott minket a hangulat is, s inkább itt maradunk. Aztán Piros úgy alakította a beszélgetést, hogy az egyik úr még zsűritagságot is elvállalt. Nagy örömmel tett is annak eleget.

Elindul a Lecsó Party, ahogyan a szervezők, a Borudvar s a Kultúrház – már – hagyományosan azt szeptember elején megrendezi. Stanka Tibor úr - a Stakisz Kft tulajdonosa - hozta hozzá ajándékba a sokfajta paprikát, a paradicsomot – csapata rendszeres résztvevője és nyertese főzőversenyeknek -, az öklömnyi, gyönyörű hagymákat Bíró József vállalkozó adta - aki a mézédes csemegekukoricájáról is ismert.

Szinte minden asztalt már a vendégek foglalják el, úgy vettem észre, sokan azt fontolgatták, hogy melyik csapat remekéből szeretnének majd enni. Kilenc népes társaság csapott bele a versenybe. (Sületlenség lenne sportosra venni: az elején még fej-fej mellett haladtak a versenyzők, de fél óra elteltével egy kisebb társaság megpróbált elszakadni a tömegtől, de egy kevésbé sikerült tárcsacserével meghiúsult a szökési kísérlet...) Érezhetően lüktetett a borudvar. Piros itt-ott feltűnt, a csapatokat kérdezgette, szólt a zene, fogyott a bor. Az emberek forogtak a remeknél remekebb illatok felé. Igazi népünnepély alakult ki!

Készült hagyományos lecsó: kolbászos, szalonnás, tojásos, krumplis, rizses. Készült alföldies – füstösebb ízzel, készült babos-kukoricás is. Készült kondérban, készült tárcsán, gázon, faparázs fölött. Jómagam a franciás lecsóra kacsintgattam – nem mintha nem a hagyományost szeretném – padlizsánt szeleteltek, a hagyma már párolódott.

Pár éve, a bugaszegi Csere János mondta egyik elköszönéskor:
- Vigyél egy kis lecsónak valót! - s a paprika, paradicsom mellé odatett egy padlizsánt is. Nem várta meg a kérdést. – Hagymád meg szalonnád az van otthon. Nem gondoltam volna, hogy az milyen harmonikusan beleillik a mi finnyás ízlésünkbe. Szóval készült egy padlizsános-cukkinis lecsó is, mellyel végül a második díjat érte el a Kultúrkommandó csapat Zics Juditékkal megerősítve.

Jómagam bármelyik elkészült ételt bármikor – még hidegen is! – jóízűen megenném, de kellett egy elsőt, egy másodikat, s egy harmadikat választani. A harmadik díjat a bölcsődés Katikáék csapata nyerte el – remek diópálinkával is „megvesztegették” a zsűrit. Az első díjat fantasztikus tálalással is megtoldva, az egyik legvidámabb, s talán a legnépesebb csapat érdemelte ki, a Páskom-hegyieké, akik aztán bőségesen ellátták még a később érkezőket is. Jómagam egy boglári játékokból álló, személyes ajándékot a mozgáskorlátozottak csapatának ajánlottam fel, akik drága, madárcsontú édesanyám ízeit varázsolták elő rizses lecsójukkal.

Remek balatonboglári program, kellemes nyári este, jó alkalom baráti beszélgetésekre. Ildikóék csapatának a városházáról még lett volna helye, s természetesen másoknak is, sokaknak.

A rendezvényen a Boglár Archiv csatorna stábja filmet forgatott, s akinek módja van a csatornájukat nézni, bizonyosan élvezetes egy órát láthat, s esetleg kaphat jövőre kedvet is.

Hírek

Hírek - Mi újság Balatonbogláron?

» továbbá

Események

Események - Mi történt Balatonbogláron?

» továbbá

Boglári galéria

Boglári galéria - Balatonboglár ma és régebben

» továbbá

Információk

Információk - Nyaralásról, városról.

» továbbá