A huszonegyedik alkalomra alakult át az Urányi a MÉTA Fesztivál helyszínévé. Színpadépítés, öltöztetés, világítás, szőnyeg-leterítés, leragasztás, hátfal-függöny fölrakás, s meg-megannyi teendőre érkeztek az önkéntesek helyből, környékből, Budapestről, még messzebbről is voltak. Egy örmény, egy olasz hölgy is felvette a Helyiérték önkéntes pólót, megtalálta a neki szánt feladatot a vendégek kísérésétől az étkeztetésig, a futó métától a zsűri vagy akár a zenekar szolgálatáig, pontos forgatókönyv szerint. De nem is ez a fontos, ez csak egy adat, ami ezt a többnapos gyönyörűséget körülrajongta, a fesztivál számos támogatójával együtt.
Nehéz leírni azt a hangulatot, ami a szombati színpad-bejárások 15 percei alatt szövődött a zenekar és a táncosok között, a vasárnapi versenyek egymást felülmúló gyönyörűségeit mind ruhában, mind táncban, mind zenében, mind mosolyokban. Nehéz leírni az esti bulit, a másnap esti táncházat. Nem lennék jó zsűri, mert nem tudtam volna kilenc pontnál kevesebbet adni, sőt. Ha kérdeznék, hogy mi tetszett, hosszasan tudnék - még a saját szavamba is belevágva – mindenkit felsorolni, de két dolog egy picivel jobban szíven markolt, és az esti táncházat elbűvölten néző, német, testvérvárosi vendégek elismerő helyeseléseit is megemlíteném. A somogyi táncokat előadó csapat legényei lenyűgöző megjelenésükkel, igazi virtust keltő táncukkal, nem beszélve az esti táncházban csatakossá izzadt ingben, teljes felszabadultsággal eljárt legényeseikkel, páros táncokkal különleges hangulatot varázsoltak.

Ami a legjobban megfogott, az egy Kallós-gyüjtésre írt koreográfia volt.  Batyúkkal, bőröndökkel felsereglett, elvonulásra készültüket szomorú hegedű kíséri.
„fordulj kedves lovam napszentület felé
úgyse jövünk többet soha visszafelé
messze földre megyek elbujdosok innet
szép szülőhazámat nem látom meg többet”
A láthatáron, még hallótávolságban rákezd az otthonmaradott egy legényesre, egy visszacsábító legényesre. A batyúk lekerülnek a kezekből, a fiúk rákezdenek, behozzák a zenekart, megfogatják a lányokat belesodródva egy fergeteges táncba – színpadszakadásig. Aztán - ahogyan lenni szokott - egyszer csak elcsendesednek, a szomorú dallam folytatódik. (A film róluk szól.)
„idegen országban idegen emberek
járok az utcákon senkit nem ismerek
szólanék hozzájuk de ők nem értenek
ezen az én szívem de nagyon kesereg”
Vastaps a produkciónak. Megérdemelt. Este nézem a táncházat. Elragadó hangulatban fonotthajú szépségek, fiatalok, hol hosszan összekapaszkodva, hol párosan. Elnézem egy alkalmi pár táncát – más csoportból valók – pár mozdulat, finom jelzés a fiútól. A leány tökéletes harmóniával követi. Sokáig táncolnak együtt. Látszik rajtuk, hogy saját magukat is lenyűgözi az egész együtt-táncolás. A fiú elmerül a mozgásban, a leány mosolyogva néz rá. Tökéletes pörgések jobbra, majd kettőt-hármat balra, egy-két cifra, taps a csizmán, a padlón. A lány keze csípőn, s újból összekapaszkodnak. Már-már röstelkedek, de nem tudom levenni róluk a szemem, valami gyönyörű a táncuk. A szünet után a lány másik fiúval táncol, talán másképp is, de elragadóan. Aztán a fiúk vállukat fogva összeállnak, a lányok egymással összekapaszkodtak…

„Ha hoztok egy kis lisztecskét, édesanyám süt finom kenyérkét.” – mondta Éva a telefonba. Reggelre értünk Székelyszenterzsébetre a leánykérőbe – a faluban minden kosarat fölvittek a padlásra. Aztán sok minden, ha hosszasan is, de úgy alakult, hogy a vége mégiscsak jó lett – kvarcórák, a babkávé, a Kent cigaretták kartonjai hatására csak-csak elfordultak egy-egy időre a szekuritáté önkéntesei. A Feketetói Vásár volt a szökés napja. Két hét múlva esküvő. Krezinger Gyuszi állt a „román sorompónál”, „motozta” a násznépet. Áron már határon innen született. Szilveszterkor ott nyüzsögtünk a siófoki szülészet folyosóján. A székely észjárást csak megjussolta: kis udvaron két nagyobb kutya, gyakran kellett eltakarítani utánuk. – „Apa! Én leszek a mutató, te meg a szedő!” Leállamvizsgázott, informatikus mérnök, s hogy meglegyen a diploma, az angol nyelvvizsgához londoni munkát vállalt. Előbb használtruhát gyűjtöttek egy indiai kereskedőnek, másszor más munka jutott. Mára piacvezető világcégnél dolgozik, komoly szakvizsgákat tett le. Egyszer beszélgetünk: „Szeretem Balatonboglárt, mindig örömmel gondolok rá, de… Keresztapám, én nem jövök haza!” Látta rajtam a - mit mondjak? - tanácstalanságot. „De, magyar lányt szeretek!” A fb-on nézek néha utána. Focimeccsen Barcelonában, repülővel Bali felé, valamilyen német fesztiválon készült képek „írják a naplóját”.
Keresztfiam, egyszer édesanyád felvette a hargitai népviseleti ruháját egy egész délutánra. Vendégség volt nálatok. Az volt ilyen gyönyörű, mint itt a MÉTÁN!

A lányok karikában ropták, a fiúk felszabadultan legényest jártak, új írásokat is mutatva egymásnak. A fergeteges moldvaira eggyé állt össze az egész táncoló sereg, és az összezáró sorok között elszaladók próbálkoznak az átjutással. (Talán ez tetszett legjobban a német vendégeknek.) Sajnáltam, hogy hajnali egykor vége. Az önkéntesek felmostak, javítottak, versenyben porszívóztak, szemetet szedtek, előkészültek a másnapi pünkösdi király és királyné választásra – még le is próbálták a feladatokat – persze, hogy másnap nagy sikerrel zajlott.
A zászlólevonás talán szomorkássá is lett. Az értékeléskor egy pozitív, s egy negatív dolgot kért Tücsi minden önkéntestől, de nem is ebből idéznék, hanem visszajelzésből párat – sms, e-mail, telefon, papírra leírt szavak:
„Tisztelt szervezők! Köszönünk mindent! Csodálatos a szállás, a szervezés! Örülünk a műsor sorrendnek! Nagyon szeretünk idejárni! (egy szívecske rajz)
Köszönjük ezt a nagyon magas színvonalú fesztivált! Fantasztikus az egész szellemisége, szervezettsége!!! Jó, hogy visszakerült a pünkösdi király és királyné választás hétfőre. Nagyon jó hangulatú volt a zsűrizés, nagyon illett a fesztivál szellemiségéhez!
A gyerekek nagyon jól érezték magukat, jók a tapasztalataink. Köszönjük szépen.
Minden szuper! A kedvességetek, az odafigyelésetek, a gyerekszeretetek, a humorotok, az ötleteitek… minden. Tücsi és csapata! Imádunk itt!”
Az ebédosztás csapatába jelentkezett egyik tánccsoport párja segíteni. Megtetszett nekik a gúlákba rakott üdítős poharak tornyai, oda kérték a szolgálatot a kislány az evőeszközöket adta ki, a kisfiú az italokat tette a tálcákra. Ügyesek, udvariasak voltak, mindenkinek jóétvágyat kívántak. Amikor lement az étkezések legtöbbje, akkor szállingóztak az önkéntesek is: „Most jönnek a kollégák ebédelni!” – jegyezte meg a fiú. Volt olyan önkéntes közöttünk, aki alig idősebb a fesztiválnál, s alsós korában járt itt táncosként. Jövőre is eljön. Úgy érzem, hogy ők is.

k.j.
 

  • meta_fesztival_00
  • meta_fesztival_01
  • meta_fesztival_02
  • meta_fesztival_03
  • meta_fesztival_04
  • meta_fesztival_05

 

Hírek

Hírek - Mi újság Balatonbogláron?

» továbbá

Események

Események - Mi történt Balatonbogláron?

» továbbá

Boglári galéria

Boglári galéria - Balatonboglár ma és régebben

» továbbá

Információk

Információk - Nyaralásról, városról.

» továbbá